Azért vagyok a világon, hogy az embereknek jó napja legyen

énidő

A legtöbb vígjátékban a szereplők között mindig van egy sete-suta karakter, aki akármibe is fog bele, ügyetlenségével mindig a nevetség tárgya lesz. A nagyobb siker érdekében sokszor szándékosan eltúlozzák a kétbalkezességét. Vagy mégsem? Nos, ha magamból indulok ki, az ilyen tulajdonságokkal "megáldott" emberek igenis léteznek. Millió sztorit tudnék írni nektek arról, hogy milyen különös helyzetekbe kerültem már az eddigi 26 évem alatt. Volt, hogy egy rendezvényen kolbászzsír került a szőke hajamra, de "fürödtem" már halászlében is. (Véletlenül rámborítottak egy egész tálnyit) Legutóbb a joghurtvásárlásomnak lett hasonlóan komikus vége, a testvérem jóformán fetrengett a konyhában a röhögéstől, miután elmeséltem neki, mi is történt. 
Soha nem szoktam joghurtot venni, de ma reggel jött az isteni sugallat, hogy nekem most igenis szükségem van rá. Betipegtem a boltba, kiválasztottam egy cseresznyéset, majd mentem is a kasszához. A munkahelyem felé vezető szokásos gyalogutam első tizenöt perce teljesen eseménytelenül zajlott. A gondolataimba merülve haladtam előre, aztán PUFF!! Megcsúsztam egy jégfolton, és máris a földön találtam magam. A nagy esés ellenére, egy apró kézhorzsolással megúsztam az egészet. Legalábbis én. Szegény joghurtom nem bírta a kiképzést, és kidurrant. Mondanom sem kell, a táskám, a kabátom, mindenem olyan lett... Ott álltam az utca közepén, talpig joghurtosan. Valamilyen csoda folytán mind a fülhallgatóm, mind a telefontöltőm túlélte a balesetet, pedig azok is kaptak belőle bőven. Szóval igen, így indult a reggel. Ma sem ettem joghurtot. 

Sokáig nem volt egyszerű elfogadni, hogy én vagyok az emberek között az ügyeletes kétbalkezes, akivel mindig történik valami. Gátlásos voltam, hisz a körülöttem lévők sokszor kinevettek. Aztán rájöttem, hogy velük együtt kell nevetnem. Hisz hiába is akarnék megváltozni, én ilyen vagyok. Akarva-akaratlanul is, az ilyen helyzetek úgyis mindig megtalálnak. Ahelyett, hogy búslakodnék a dolgon, most már én is önfeledten tudok nevetni saját magamon. És sokszor csak ennyit mondok: "Legalább az embereknek mosolyt csaltam az arcára" 

A 10 kedvenc "boldog" dalom

énidő

Biztosan ismeritek azt az érzést, amikor egy szomorú dalt meghallva, ti is elszomorodtok. Nos, tudományosan bizonyított tény, hogy a zenehallgatás befolyásolhatja a hangulatunkat és a gondolatainkat. Ezt a dolgot ugyanakkor előnyünkre is fordíthatjuk, hisz fordítottan is tökéletesen működik. Nemrégiben a telefonomon összeállítottam magamnak egy lejátszási listát "Boldog dalok" címmel, és csupa olyan számot raktam bele, melyek jó kedvre derítenek. Ezek közül válogattam ki most nektek 10 dalt. 

1. Kelemen Kabátban - Maradjatok gyerekek
2. Alvaro Soler - Sofia 
3. Axwell Λ Ingrosso - Sun is shining 
4. Soulwave - Kalandor 
5. Honeybeast - Így játszom 
6. Gianluca Bezzina - Tomorrow
7. Oonagh - Eldemar 
8. Mágnás Miska - Cintányéros cudar világ
9. Emberek - Süt a nap
10. Fame - A hírnév ára (Budapesti Operettszínház) 

Mint ahogyan azt láthatjátok, elég változatos stílusban találtok itt dalokat, a poptól kezdve egészen az operettig. Ezek mindegyike szebbé varázsolja a napomat, ha kissé rossz a kedvem. Nektek vannak ilyen "boldog" dalaitok? 

A cuki túlélők

lélekbúvár

Mint ahogyan azt a mondás is tartja, kutya nélkül élni lehet, de nem érdemes. Az ebek már hosszú ideje hű társaink, végigkísérnek minket életünk legszebb, és legrosszabb napjain, és feltétel nélküli szeretetükkel szebbé varázsolják a mindennapjainkat. De vajon mi mennyire ismerjük őket? Mert az egy dolog, hogy a saját négylábunkról tudunk mindent, hisz vele élünk, ám magával a fajjal, mennyire vagyunk tisztában?

Számomra, az egyik legmeglepőbb dolog, amit egy ismeretterjesztő filmnek köszönhetően megtudtam, az az volt, hogy mégis milyen eszközzel próbálják maguknak biztosítani a túlélést. Most kapaszkodjatok meg: az ebek az aranyos külsejükkel küzdenek.
Az emberek genetikailag úgy vannak kódolva, hogy "észrevegyék" a cukiságot. Bár eléggé furcsán hangzik, fajunk fennmaradásának ez az egyik legfontosabb összetevője. Ennek köszönhetjük ugyanis, hogy védelmezzük, és gondját viseljük az utódainknak. Valamiért ez a reakció nem korlátozódott le bennünk csak az "emberi kisbabákra", így minden állatot/dolgot, amiben tudatalatt felfedezzük a "kisbabasémát" (aránytalanul nagy fej, fejközépvonal alatti kerek szemek) cukinak ítélünk meg. A kutyák a közösen eltöltött éveink alatt erre rájöttek, és mostanság már mindent bevetnek annak érdekében, hogy aranyosnak találjuk őket. Hisz ha elérik a céljukat, és egy rendes, szerető családhoz kerülnek, akkor onnantól kezdve mondhatni semmire nincs gondjuk. Nem kell a továbbiakban a túlélésért aggódniuk, hisz a gazdi mindent megad nekik, amire szükségük van. Ennivalót, védelmet a hideg ellen, szeretetet...

Tény, a négylábú barátaink sokat nyernek a velünk kötött barátsággal, de ugyanígy mi is nagyon jól járunk. Kapunk egy hűséges, és kitartó társat, aki előítéletek nélkül, feltétlen szeretettel halmoz el minket. Bármi is történjék, kitart mellettünk, és soha nem hagy magunkra. Ha szomorúak vagyunk, felvidít, ha nevetgélünk, velünk együtt örül. Egy tanulmány szerint, a kutyatartás az egészségnek is kimondottan használ, ugyanis megnövelheti az élettartamot. Hogy ennek mi az oka, azt a tudósoknak még nem sikerült kideríteniük, de mint mondták, az eredmények nem hazudnak. Szóval igen, kutyát tartani mindenképpen megéri. Néha nem egyszerű feladat, hisz nagy felelősséggel jár, de abszolút megéri. Ti is így gondoljátok?

Nézegesd Cedric képregényeit, hogy szebb legyen a napod

mosolyforrás
Pár nappal ezelőtt, a Bored Panda oldalán nézelődtem, amikor ráakadtam Cedric Hohnstadt munkáira. A Minneapolis közelében élő férfi illusztrátorként dolgozik, és hivatalos oldala által rendszeresen megosztja a munkáit az internet népével. Két évvel ezelőtt kezdett bele a humoros képregények gyártásába, melyekkel az a célja, hogy mosolyt csaljon az emberek arcára. Nos, nálam abszolút sikerrel járt. A rajzai egyszerűen fantasztikusak, és valóban jobb kedvre derítik az embert. Ebben a bejegyzésben szeretném megmutatni nektek azt az öt képet, ami nekem a legjobban megtetszett, de ha kíváncsiak vagytok Cedric többi munkájára is, akkor azt a hivatalos oldalán megtehetitek. Számomra az összes igazi mosolyforrás. Ti mit gondoltok a rajzairól? 

Ötletek ábrázolása az elektromosság előtt

Félelem a repüléstől workshop

Rossz hír. Pollenallergia. 

Ez undorító! 


Rendben! Elolvasom az instrukciókat! 

forrás

Önismeret - Kulcs a boldogsághoz

énidő

Kemény feladat szembenézni önmagunkkal, és elfogadni a saját, tökéletlen személyiségünket. Vannak emberek, akik inkább a szőnyeg alá söprik az igazi énjüket, és a társadalom elvárásainak megfelelve, egy teljesen más egyénnek mutatják magukat. Tény, ami tény, könnyebb alkalmazkodni, mint szembemenni az árral, de hosszútávon ez egyáltalán nem kifizetődő. 

Emlékszem még azokra az időkre, amikor még én is olyan lány voltam, aki szürke kisegérként megpróbált beolvadni a környezetébe. Nem mertem felvállalni azt, aki vagyok. A közeli ismerőseimen kívül az embereknek nem sokat mutattam magamból. Fogalmuk se volt arról, mit szeretek, mi a hobbim, vagy egyáltalán milyen tulajdonságokkal is áldott meg a sors. Visszagondolva, az akkori viselkedésem mára már egy kissé nevetségesnek tűnik, ám akkoriban még én sem voltam teljesen tisztában saját magammal. Ha tizenéves koromban megkértek volna arra, határozzam meg a saját személyiségemet, képtelen lettem volna rá. Hiába tudtam, mit szeretek, és mik a vágyaim, a "Ki vagyok én?" kérdéssel mégis eléggé hadilábon álltam. Pontosan amiatt, mert nem mertem szembenézni önmagammal. Azt hiszem, húsz éves korom körül jutottam el arra a pontra, amikor végre én is az önismeret útjára léptem. 

"Az embernek meg kell tanulnia, hogy úgy figyelje önmagát, ahogy a csillagászok figyelik az eget és a csillagokat." - Marie Haddou 

Az önismeretet mint olyat sokan alábecsülik, és nem fektetnek rá elég nagy hangsúlyt. Pedig - mint ahogyan azt én a saját bőrömön is megtapasztaltam - fontos része az életünknek, és a boldogság megtalálásához szinte lehetetlen megkerülni. Ha önfeledten akarod élni a mindennapjaidat, az az első lépcsőfok, hogy meg kell tanulnod elfogadni saját magad. Olyannak, amilyen vagy. Tudom, ez most nagyon közhelyesen hangzik, de ez a színtiszta igazság. Attól a pillanattól kezdve, hogy a "felszínre engedtem" azt a bohókás lányt, aki valójában vagyok, úgy érzem sínen van az életem. Megtanultam, nincs semmi gond azzal, ha kitűnök a tömegből, és a saját szívemet követve járom az utamat. És az sem gond, ha nem vagyok tökéletes. Mert soha nem is leszek az. 

Nem mindig könnyű a saját személyiségedet szabadon engedni, hisz a társadalom olykor elég "érdekesen" áll hozzá az egyéniségekhez. Sajnos megtapasztaltam már ezt is. Ugyanakkor, mindenképpen érdemes kitartani, hisz ez jelenti a boldog élet egyik legfontosabb alapját. 

És hogy én miként is találtam önmagamra? Azt gondolom, az optimista életszemléletem és a makacsságom - ami egyébként az egyik legrosszabb tulajdonságom - mindenképpen a hasznomra vált. Utóbbi abban segített, hogy bármi is történt, soha nem adtam fel a saját személyiségemet. Igen, volt idő, amikor egy kicsit meghúztam magam a többi szürke kisegér között, de az elveimet akkor sem adtam fel. És az írás mint hobbi, szintén nagy segítség volt a számomra. De a legtöbbet talán a főiskolás éveimnek köszönhetem. Azokban az időkben olyan élettapasztalatokat szereztem, amelyek segítségével végre meg tudtam határozni magamat a világban. 

Mit tudnék tanácsolni Nektek? Azt, hogy kövessétek a szíveteket, mert az nagyon jól tudja, mire van szükségetek. Bátran vágjatok bele az önismeretbe. Kemény feladat, olykor sok könnyel, ám mindenképpen megéri. Ha úgy érzitek, egyedül nem vagytok rá képesek, azon sincs mit szégyellni. Számtalan erre szakosodott pszichológus, és terapeuta van, akik segíteni tudnak abban, hogy magatokra találjatok. Legyetek harmóniában önmagatokkal, és akkor boldogság is utat talál hozzátok!  

A sírás jótékony hatásai

énidő

Aki ismer, az nagyon jól tudja, hogy a "sírás" szó alá akár az én nevemet is bejegyezhetnék a szótárban. Az érzelmek ily módon történő kinyilatkoztatása már hosszú ideje szerves része az életemnek. Mielőtt még azt gondolnátok, hogy egy sarokban kuporgó, depressziós ember vagyok, aki egyfolytában a problémái miatt siránkozik, szeretném eloszlatni a kételyeket. Én bizony azokat az egereket az esetek 80%-ban örömömben itatom. De ha épp a bánat könnyeit hullajtom, igazából azt sem szégyellem. Ugyanis bármilyen furán hangzik is, én szeretek sírni. 
Persze, nem arról van szó, hogy csak úgy random, ok nélkül rákezdenék, viszont ha úgy érzem, éppen bőghetnékem van, én bizony nem fogom vissza magam, legyek bárhol is. Az a bizonyos gát, ami a legtöbb emberben megvan - hogy nem sír a nagyközönség előtt - belőlem mondhatni teljesen hiányzik. Ez jó dolog-e? Én úgy érzem, igen. Tény, az emberek sokszor furán néznek rám emiatt, és nem igazán értik, mégis mi bajom van. Egyszerűen képtelenek lereagálni a helyzetet. Akadnak olyanok is, akik egyből "gyenge" léleknek könyvelnek el, azzal érvelve, hogy csakis a gyengék pityognak mások előtt. Nos, ezzel az állítással én közel sem értek egyet. Ugyanis ahhoz, hogy az ember ennyire nyíltan fel merje vállalni, mi is játszódik le éppen benne, nem kis erő, és bátorság kell. Ha társaink szeme láttára nem szeretnénk ennyire kitárulkozni, akkor érdemes elvonulni egy csendes kis sarokba, és utat engedni a könnyeknek. A sírás jótékony hatása ugyanis tudományosan bizonyított. 

A kutatók a mai napig nem találtak konkrét magyarázatot arra, az emberek vajon miért is sírnak. Számos elmélet van, de ezek közül még egyiket sem sikerült 100%-os pontossággal alátámasztani. A pozitív élettani hatásokat viszont már több tudós is bizonyította. Következzék pár példa: 

1. Méregteleníti a testet
A könnyeknek három típusát különböztetjük meg. Az alapkönny védi, és nedvesen tartja a szemünket, míg a reflexes könny valamilyen irritáló anyag (mint például a hagyma) hatására termelődik. Az utolsó az érzelmi könny, mely - ahogyan a nevében is benne van - különböző érzelmek hatására jelentkezik. Az első kettővel ellentétben, ez a könnytípus különböző stresszhormonokat és méreganyagokat is tartalmaz, melyek a sírásnak köszönhetően szó szerint kimosódnak a testből. 

2. Megnyugtat
A sírás az egyik legjobb módszer arra, hogy lenyugtassuk saját magunkat. Az egerek itatása ugyanis aktiválja a paraszimpatikus idegrendszert, ami segít nekünk a szervezetünk pihentetésében. A hatás ugyanakkor nem azonnali, egy kis időbe telik, míg megtapasztaljuk. 

3. Csökkenti a fájdalmat
Ha hosszabb ideig sírunk a szervezetünkben oxitocin és endorfin szabadul fel, melyek segítenek csillapítani mind a fizikai, mind a lelki fájdalmakat. Az oxitocin hatására kellemesebben érezzük magunkat, míg az endorfinnak köszönhetően lenyugszunk. 

4. Segít helyreállítani az érzelmi egyensúlyt
A könnytermelés - legyen az negatív vagy pozitív - extrém érzelmek hatására is megindul. A sírás segít abban, hogy feldolgozzuk a hirtelen "érzelmi sokkot" és újra helyreállítsuk a bennünk lévő harmóniát. 

Mint ahogyan azt láthatjátok, bármennyire is cikinek hangzik, a sírás igazából igen hasznos dolog a számunkra. Szóval, ha úgy érzitek, hogy a könnyeitek utat szeretnének törni maguknak, ne fogjátok őket vissza. Az elfojtás nem megoldás. Ti mit gondoltok? 

forrás

Crusoe, a sztár

mosolyforrás
Kanadában él egy tacskó, akire - milliós rajongótáborának köszönhetően - igazi világsztárként tekinthetünk. A nemrégiben nyolcadik életévét betöltő négylábú, humoros videóival varázsolja el az embereket. Igen, engem is. A közösségi oldalaknak köszönhetően találtam rá Crusoe-ra, még jó pár évvel ezelőtt, és szinte azonnal levett a lábamról. (Mondjuk, erre azért számítani lehetett, hisz magam is büszke tacskótulajdonos vagyok.) Ha egy kis mosolyforrásra vágytok, mindenképpen nézzetek bele a kutyus videóiba. Abszolút megéri.

Crusoe, és gazdái -- kép forrása: ottawacitizen.com

Crusoe története kicsivel több, mint öt éve kezdődött. Gazdája, Ryan Beauchesne egy interjúban elárulta, eleinte esze ágában sem volt magához venni egy tacskót, ugyanis "nagy kutyás" embernek tartotta magát. A barátnője ugyanakkor nagyon szeretett volna egyet, így az ő kedvéért aztán mégis beadta a derekát. Ekkor vették magukhoz Crusoet. A marketingesként dolgozó Ryan hamar felfigyelt rá, hogy a kutyáról feltöltött képek a közösségi oldalain hatalmas érdeklődést váltottak ki az ismerősei körében. Nem sokkal később, a férfi felmondott a munkahelyén, és Crusoe menedzselésével főállásban kezdett el foglalkozni. Mint ahogyan azt látni lehet, abszolút megérte.


A kutyus által viselt kosztümöket Ryan és barátnője saját maguk készítik. Mint mondták, Crusoe-t ez a "beöltözősdi" egyáltalán nem zavarja, hiszen egészen kiskora óta hozzá van szoktatva a dologhoz. Élvezi a reflektorfényt, és tudja mit kell csinálni, amikor forog a kamera. Természetesen a gazdái mindig odafigyelnek arra, hogy Crusoe jól érezze magát, semmit nem erőltetnek rá. A videóihoz gyakran csatlakozik a testvére, Oakley is, aki Ryan szüleivel él.

Nektek mi a véleményetek Crusoe-ról? Imádnivaló kutyus, nemde? Ne mondjátok, hogy nem csal mosolyt az arcotokra.